"Hol is kezdjem a posztomat...?! Talán ott, hogy nem akartam kutyát. A gyerekek néha mondogatták, de valahogy sosem gondolkodtam el a témában.Aztán valami megváltozott...!
Egy ideje már nyomon követtem a Tamási állatvédők munkáját, akik éppen a Cukit mentették meg pár nappal a szülése elött..Jöttek a fotók a kicsikről...., na ott lett végem, mikor megpillantottam Őt! Tudtam, éreztem, hogy Őt nekem szánta a sors...! Nem sok habozás után, jeleztem az állatvédők felé, hogy örökbe fogadnánk! Alig bírtam kivárni, hogy elérje a 8 hetes kort és haza hozhassam! Lassan 2 éves lesz...., és egy percig se bántam meg, hogy a családunk tagja lett! Igaz, hogy virágaim már nincsenek, az udvarunk tele gödrökkel..., de semmi pénzért nem adnám vissza! Ezúton is köszönöm az állatvédőknek, hogy világra segítették és 8 hetes koráig gondozták Őt!"