Puppyka fél éve került a családunkba. Anett egy hírdetése jött velem szembe az interneten, mikor megláttam teljesen oda lettem érte azonnal. Szerelem volt első látásra. Azon kaptam magam, hogy aznap mást sem csinálok csak az Ő képeit nézegetem. Fel vettem a kapcsolatot Anettal, mondta van már egy kedves család, akik mennek hétvégén megnézni Őt, de végül úgy hozta a sors, hogy nem kellett nekik. Mi már másnap mentünk is érte. Nem volt kérdés, kételkedés, éreztem hogy Ő ránk vár.
Haza felé nagyon megvolt rémülve, a több mint 2 órás úton meg sem mozdult. Látszott rajta hogy nagyon fél.
Aztán itthon nekünk nem indult olyan rózsaszín ködösen a közös kis családi életünk. Puppyka 3 hónapos körüli kölyök lévén, nagyon kis harcias harapós, rágcsálos kis amazon volt, amit előszeretettel alkalmazott a 7 éves kislányunkon is. Érdekes mód minket tiszteletben tartott, de gyermekünket nem. Szépen lassan elkezdtünk összecsiszolódni. Meg kellett tanítani neki hogy kell finoman játszani, mi az a határ amit nem szabad átlépnie mert fájdalmat okoz. Amint lehetett mentünk vele kutyaiskolába, ahova azóta is járunk minden héten ha tehetjük, ez lett az új hobbink.
Puppyka nagyon bizalmatlan az emberekkel, idő kell neki hogy valakit a közelébe engedjen, de akit szívébe zár azzal nagyon kedves tud lenni. Rendkívül okos, gyorsan tanul,nagyon bátor. Igazi kis házörző, amit nagyon komolyan vesz.
Kislányunknak, Jázminnak a testőrévé nevezte ki magát, nem nagyon szereti ha idegenek Jázmin közelébe mennek. A hetek alatt olyan szeretet, és összetartás lett közöttük ami felbecsülhetetlen. Egyszerűen imádják egymást. Rengeteget játszanak együtt, kergetőznek, labdáznak, köteleznek, birkóznak...
Puppyka életünk egyik legjobb döntése volt, vele egész a családunk. Igazi kis bújós szeretetgombóc. Nagyon sokszor gondolok hálával a Tamási Állatvédő Egyesületre. Nekik köszönhetjük a Puppykánkat. Szocializációs problémák ugyan még mindig vannak vele, bizalmatlansága az emberek felé nagyon nehezen oldódik,
de dolgozunk rajta hogy ez is rendbe jöjjön.