Mokka

"Sziasztok! A mi történetünk eleje tragikusan kezdődött.. a kutyám 12 év barátság után eltávozott, hatalmas űrt hagyva maga után. Ilyenkor a gazdik gondolata általában az, hogy nem akarok mostanában új kutyát. Elsőre én is ezt gondoltam. De aztán hála a barátnőmnek, Zsaninak, egyik reggel elhívott magával etetni és, hogy nézzem meg a mudi bébiket: majd jót fog tenni a lelkemnek a kis csöppségek szeretete. Nem is lett máshogy, az akkor még apró kis göndör barna bébi teljesen megbabonázott, zsiványságát már akkor láttam a tekintetében. Egyszerűen azt éreztem ezt a kutyust nekem magammal kell vinnem.. pár hét után így is lett.

Tavaly május elején izgatottan vártam, hogy új családtaggal bővüljünk. Hamar meg volt az összhang. Mokka egy rendkívül értelmes, ravasz, éber, játékos szeretetgombóc.. mamáim szavait idézve: éppen csak, hogy beszélni nem tud. Engem is lenyűgöz még a mai napig, amikor néha akkorákat ugrik, mint egy kis bak kecske.

A családunkból mindenkit egytől egyig szeret, védelmez néha még túlzásba is esik. A postás nem a kedvence, és a mozgó emberek főként a biciklisek igazán kihozzák a sodrából, persze csak kerítésen keresztül. Kedvenc játéka egyértelműen a labdázás. Olyan lelkesen játszik minden alkalommal, mintha először csinálna ilyet. Pár trükköt is tud, de a legédesebb az, amikor azt mondjuk neki: "ciró" Mokka ilyenkor leül mellém és várja a cirógatást sőt még meg is böki a lábad, ha abba hagyod.

Nagyon hálásak vagyunk az Állatvédő Egyesületnek, hogy Mokkát örökbe fogadhattuk. Azóta tart a mi szövetségünk, falkánk. Ahol néha ő akar lenni a falka vezér.. de még tanulunk. Szeretünk Mokka!"