Maugli

"2020. december 13. egy nagyon különleges nap volt az életünkben. Tulajdonképpen a mi kis családunk születésének napja. Ez volt az a nap, amikor szeretett barátunk, Maugli, az életünkbe lépett. 250 km-t utaztunk érte, és szerelem volt első látásra. Nem is volt kérdés, hogy hazafelé már hárman megyünk...
Sosem felejtem el azt a pillanatot, ahogy odament a többi kis pajtásához elbúcsúzni a kerítésen keresztül, meghálálva a sok-sok játékos-kalandos pillanatot amit addigi kis rövid életében nekik köszönhetett....
Hazaúton csendesen sírdogált, amikor simogatni próbáltuk, megadóan lefeküdt, behúzta a farkát, hátracsapta a füleit, nem értette, mit akarunk tőle, miért vittük el a pajtásaitól, miért zúg ez a négykerekű valami, miért beszél annyit ez a nő a hátsó ülésen, mi ez az izgalom, mi fog most történni?? Miért mondta Judit gondozó néni, hogy "Maugli, jó helyre mész, viseld jól magad!" ?? Mi ez a sok új szag? - Legalábbis gondolom, hogy ilyesmik járhattak a fejében, mert a szeméből rettegés és határtalan félelem sugárzott.
Az első héten gyakorlatilag napi szinten hívtam Anettet, hogy "Normális, hogy ennyire fél?" - aki persze jóindulatúan türelemre intett.
És igaza volt. Ki kellett érdemeljük a bizalmát, de mikor végre elhitte nekünk, hogy szeretjük, és vigyázunk rá, akkor megmutatta nekünk, hogy mit is rejt az az éjfekete palást...És ez bizony leírhatatlan....
Mikor egy fárasztó munkanap után hazaérek, már attól feltöltődöm energiával, hogy a lelkes kis szemeibe nézek, amelyekből sugárzik, hogy mennyire büszke arra, hogy eltelt egy újabb olyan 8 óra, amikor nem szedett szét semmit.
Mikor az embertársaimban csalódott, összetört szívvel leroskadok a kanapéra, és ő egy pacsival hívja fel a figyelmemet arra, hogy ő benne bizony sosem fogok csalódni...
Mikor jókedvemben táncolok, mikor más nem látja, ő pedig -játékra hívásnak gondolva az egészet- boldogan ugrándozni kezd körülöttem...
Mikor órákat töltök a tükör előtt és napokig takarítok arra koncentrálva, hogy jó benyomást keltsek a vendégeknek, ő pedig egy nyújtózkodás közben lazán pukizik egy hatalmasat a "betolakodók" orra alá...
És vég nélkül sorolhatnám. Mert ez Ő: egy jókedvű, feltétel nélkül szeretni tudó, mindig megfelelni akaró, végtelenül nyugodt teremtés. Alapvetően az elmondható, hogy más emberekkel továbbra is egy kicsit bizalmatlan, azonban -a Tamási Állatvédők kitűnő nevelésének hála- más kutyusokkal szívesen barátkozik. Ennek köszönhetően egy komplett baráti társaság alakult ki körülötte: bármikor szívesen játszik Lucával, Vackorral, Goffrival és Lilóval, valamint Zombival, a temetőkutyussal is megtalálja a közös nevezőt. És van egy barátnője is, aki egyszerre tesó, haver, barát, cinkostárs és plátói szerelem: Bodza, a golden retriever, aki nélkül nem telhet el egyetlen esténk sem.
Végtelenségig tudnám sorolni, hogy mennyire áldottnak érzem magunkat, amiért Maugli az életünk részévé vált. Ehelyett inkább csak annyit írnék zárszóként: Drága Judit, Maugli szót fogadott neked: nagyon jól viseli magát nálunk"