Karamell

"Karamell és testvérei a Tamási Állatvédő Egyesület akkor még ideiglenes helyére születtek. Mivel én is a csapat tagja vagyok, így azt mondhatom, Karamellt szinte a születése pillanatától ismerem. Abban a szerencsében volt részem, hogy megszületésüknél ugyan nem, de az első szoptatásnál már jelen lehettem. Első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy ő a legerősebbek, legügyesebbek egyike, merthogy nyolcan voltak. Cukit, Karamell mamáját a várható ellés előtt néhány nappal sikerült mentenünk, de ez már egy másik történet. A babák császármetszéssel jöttek a világra. Az első néhány napban egymást váltva nappalosok éjszakások 3 óránként cumiztattuk a babákat. Aztán eljött az a nap is amikor az első babát elvitték a boldog gazdik. Hát mit mondjak volt minden, könnyes búcsúzkodás, meg öröm is, hiszen a kölyköknek mielőbb gazdisodni kell, tudtuk jól. Karamell 14 hetesen költözött hozzánk, miután drága emlékű Sábánk itt hagyott bennünket. Tudom és vallom, hogy nincs két egyforma kutyus, mégis néha meglepett a fáradhatatlansága, kitartása. A nyugodt természetű Briárd és az apró termetű törpe tacskó után egy soha le nem merülő duracellel működő házőrző tanonc eleinte okozott problémákat, kisebb baleseteket. Vicces volt nézni, ahogy a 4 kg-os tacskó fegyelmezi, oktatja a már érkezésekor nála nagyobb kölyköt. Természetesen szépen összeszoktak, imádják egymást. Immár lassan 2 éves lesz, de szertelensége, játékossága változatlan. Imádja a kétlábúakat, négy lábúakat és egyáltalán mindent és mindenkit aki mozog. A házőrzésbe szépen beletanult. Pontosan tudja, hogy a családtagok közül kit kell komolyan venni és kivel szabad kicsit szemtelenkedni. Gyorsan tanul, jól fegyelmezhető, járt kutyaoviba. A család imádja, beleértve a 11 éves Pamacsot is, aki még ma is úgy véli hogy oktatnia kell a házőrző társát. Boldog kinti-benti kutyus lett, aki őrzi a házat, de azért szeret bemenni a lakásba is eljátszani a lusta kanapé-kutyát."